Egy újabb argentin filmet sikerült végignéznem. Ismét szerencsém volt abban az értelemben, hogy angol felirattal találtam meg a filmet, igy egyszerűbb volt a filmet végig követnem. Előre szólok, hogy a kritika eléggé spoileresre sikerült...
Főszerepben Euge Suarez és Esteban Lamothe láthatóak. A film igaz történet alapján készült. Ezenkivül könyv adaptáció is. 2006-ban jelent meg Abzurdah c.-mel Cielo Latini könyve, amely önéletrajzi regényként meséli el egy fiatal lány (Cielo) történetét, aki anorexiás, bulémiás lett, illetve beleszeretett egy nála 10 évvel idősebb férfibe, akivel az interneten ismerkedett meg.
Nem is tudom igazán, hogy hol kezdjem a kritikát. A szinészi játék ellen semmi kifogásom sem volt, de igy is nehezen tudom összeszedni a gondolataimat. Talán Euge játékát nagyobbra értékelem, nem csak azért, mert a szerep kedvéért lefogyasztotta magát 50 kilósra, hanem azért, mert tényleg hitelesen vissza tudta adni egy bajban lévő kamasznak a lelkivilágát.
Maga a történet Cielo életét meséli el 16/17 éves korától egészen a 20-as évei elejéig. Illetve valószinűleg a '90es évek végén/2000-es évek elején játszodhat a történet, lévén, hogy a chattelés ICQ-n történik. Nyomon követhetjük, ahogy Cielo online megismerkedik Hogsweed-del, majd ahogy szép lassan a virtuálisból valós kapcsolat fenntartás lesz. A férfiről meg kell hagyni, hogy a nevén kivül nem sokat tudunk meg, az biztos, hogy más barátnői is vannak Cielo mellett...
A film során ijesztő látni, ahogy a kamasz majd fiatal felnőtt lány gyakorlatilag mindent úgy intéz, hogy a férfival tudja a "kapcsolatot" továbbra is tartani. Kevés valós, iskolai barátja van igy könnyen belezúg a nála jóval idősebb érettebbnek tűnő pasiba. Az, ahogy a kettőjük kapcsolatát a film bemutatja az a pedofilia határait súrolja, hiszen a lány nem csak, hogy kiskorú az elején, de a férfi alapvetően csak a saját élvezetét keresi a "kapcsolat" alatt végig.
A film második felében már Cielo nagykorú, egyetemre jár Buenos Airesben és mivel nem érzi jól magát a bőrében, és a férfi is egyre jobban hanyagolja őt, ezért először enni kezd el. Később rájön arra, hogy az evés helyett az ön-hánytatás sokkal kielégitőbb, majd amikor már az sem okoz elég euforiát, akkor elkezd csak folyadékon élni. A pozitiv tapasztalatairól "Könnycsepp" álnéven még blogot is vezet. Ahogy telik az idő Cielo szép lassan magába roskad, időnként az öngyilkosságon is gondolkozik, mig egyik nap el nem ájul az egyetemen.
A film legvégén láthatjuk, ahogy Cielo levelet ir mindenkinek és öngyilkossági kisérletet hajt végre. Az utolsó előtti jelenet az, ahogy a földön félholtan megtalálják őt...
Amit hiányoltam kicsit a filmből az az, hogy megmutatta volna az előzményeket, amik ahhoz vezettek, hogy Cielo bizonyos szempontból a virtuális világba meneküljön. Valamennyit látunk a szüleiből, de az, amit látunk belőlük nem igazolja azt, ahogy a terapeutánál folyamatosan lehordja a szüleit, mondván, hogy ők tehetnek arról, hogy ilyen lett...
Összeségében 8/10-re osztályozom a filmet. Azért nem magasabbra, mert bizonyos részek kifejtetlenül maradtak, illetve a gyomrom nem birná ki még egyszer a film végignézését...
Comments