Igen, tudom, hogy az utóbbi időben ritkásan frissitek. Az ok az, hogy kicsit több, mint egy hónap múlva le kell adnom a diploma-munkámat, igy inkább az egyetemre összpontositok.
Már egy ideje tervezem, hogy hozok pár interjút Rochi Igarzabalról, a Casi Angeles Valejáról. Régóta tartozik a kedvenceim közé, nem csak a tehetsége, hanem az embersége miatt is.
1) Rochi és a lakása.
Rochi a műsor keretein belül bemutatja a lakását (ami a 3. emeleten van), ahol Miltonnal (a férjével) és Lupitával, a kislányukkal élnek. Szeret főzni, nem annyira rendmániás, illetve már megszokta, hogy a vasút/hév közelében laknak. Csak akkor zavarták az állandóan jövő-menő vonatok, amikor a lemezt vették fel és minden 5/10 percben meg kellett állniuk, mig a vonat tovább állt.
2) Rochi és az egyik törzshelye (hindú étterem Tigre-ben)
3) Rochi az Infobea c. műsorban 2017 (majdnem 25 perces hosszú interjú)
Mielőtt belekezdenek az interjú leforditásába (a lényegbe), szeretném megjegyezni, hogy ez egyike a legértelmesebb interjúknak, amihez az évek során szerencsém volt. A műsorvezető értelmesen beszél, értelmes kérdéseket tesz fel és igy a beszélgetés is kifejezetten élvezhető.
Először Lupitáról beszélgetnek, aki a korához képest kicsi, ekkor 15 hónapos volt. Rochi állitása szerint ő is pont ilyen volt csecsemőként. Mexikóban turnéztak az ottani zenekarukkal, amikor megtudta, hogy terhes. Az anyaság megváltoztatta, rengeteget gondolkozott és aggodalmaskodott a hónapok alatt, hiszen az öröm mellett a felelősség és a félelmek is előtérbe kerültek.
Az anyasággal kapcsolatosan még megjegyzi, hogy maximalistaként sokszor kell figyelnie arra, hogy ne olvasson össze túl sok információt. Hiszen egy csecsemőt lehet szoptatni, tejporral etetni, vagy a szoptatás idejére is vannak különböző teóriák. Rochi szerint fontos emlékezni arra, hogy a legfontosabb az, hogy a kicsinek mire van szüksége és nem az, hogy mi a társadalmi norma (vagy aktuális trend). Példának hozza azt, hogy sokszor nem egyszerű Lupeval elmennie a gyerekorvoshoz tudva, hogy Lupe a korához képest lassabban fejlődik és néha elkezd aggodni azon, hogy az, amit ő képes adni a kislányának nem elég. Szerinte mind addig, mig a kicsi egészségét tartja az ember szem előtt és szeretettel teszi azt, amit nem számit az, hogy milyen úton táplálja a gyerekét.
Illetve, hogy mint önelemzésre hajlamos emberként sokszor figyelnie kell arra, hogy ne hagyja, hogy a külvilág véleménye negativ hatással legyen az életére és a döntéseire. A külvilág alatt közeli ismerősökre és a szociális médiára is gondol. Hiszen rengetegen akarnak neki tanácsokat adni.
Kezdetben nehezen volt képes arra, hogy a kicsit az anyukájával vagy az anyósával hagyja, de a munka miatt kénytelen volt ezen változtatni és leküzdeni a félelmét, hogy "idegenek" rossz-hatással lehetnek a kicsire. Látta a kicsin, hogy kezdi átvenni tőle ezt az idegenkedő hozzáállást és ezért is döntött a változtatás mellett.
A saját gyerekkoráról: Nagyon kiváncsi természete volt, szeretett mindent megnézni és felderiteni. Többször elszökött az anyukájától, mert kiváncsi volt arra, hogy mi történik. Talán ezért is volt ennyire túl-óvatoskodó Lupeval kezdetben.
Arról, hogy a karrierje csúcsán mindent maga mögött hagyott: Nagyon hálás a sikerekért, amiket a múltban átélhetett. A saját bőrében nem érezte jól magát, szomorúnak érezte magát és zavarta az, hogy túlzottan a figyelem középpontjában volt. "Amikor interjún megkérdezik tőled, hogy vagy és azt mondod 'Szuperül', amikor legszivesebben sirnál." "Önbizalomhiányban szenvedtem, megláttam magamat az újságokban vagy a TV-ben és nem tetszettem magamnak. Ilyen értelemben nagyon utáltam magamat." "A szinpadon nagyon jó volt, ami egy fellépésen történik az mágikus... De véget ért a koncert és bennem volt az érzés, hogy nem szeretem saját magamat." "Nem éreztem jól magamat a bőrőmben, ami tudom, hogy sokakkal megtörténik... " "Evés-zavarom is volt. Mivel állandóan dolgoztam, ezért nem tűnt fel a helyzet súlyossága. Fel se tűnt, hogy étkezések kimaradtak, vagy az, hogy én nem akartam enni, mert kövérnek tartottam magamat. Ha egy fotón nem tetszettem magamnak, akkor rögtön diétázásba fogtam. Az, ami a bensőmben volt nem egyezett azzal, amit kifelé próbáltam sugározni az egészséges életmóddal, mozgással és a természet-közeliséggel."
A szülei, a legjobb barátnői végig mellette álltak. Pszichologushoz, nutricionalistához és egy specialista orvoshoz járt, akik közösen képesek voltak segiteni rajta. De minderre csak akkor vált képessé, amikor maga mögött hagyta a sikert, hiszen sokszor ideje se volt arra, hogy segitséget kérjen. Ugyan a pszichologushoz járással megpróbálkozott a szinészkedés és zenélés mellett, de sokszor le kellett mondania az időpontot, vagy egyszerűen csak bebeszélte magának, hogy most már magától meg fog oldodni minden próblémája. "S nem történt meg, igy egy ponton kénytelen voltam változtatni. Önmagamra koncentrálni és elfogadni a segitséget, ami a gyógyuláshoz vezetett." "Mégis a legtöbbet az segitett, hogy én akartam a változást, hogy én akartam változtatni. A terápia csak, akkor müködik, ha az ember saját maga akar változtatni a dolgokon."
A gyerek-szinészséggel kapcsolatosan: Cris Morena támogatta a "gyerekeit", mégis általánosságban fontos az, hogy minden egyes gyerekszinész rendben legyen önmagával. Minden fiatalnak más a személyisége, Rochi mindig is érzékeny tipús volt ezért a hirtelen ismertté válásba (kis hiján) belefulladt. Furcsán érezte magát attól, hogy mindenki megismerte és kedveskedni akart neki.
Az utazásról: Régóta szeretett volna már világot látni. "Amikor végre megvettem a jegyet, akkor elkezdtem teljesnek érezni magamat." Kezdetben 4 hónapra tervezte a "nyaralást", hiszen az El desafio premierjére vissza kellett térnie. De a forgatás és a premier közti idő alatt eldöntötte, hogy már pedig el fogok utazni. Kistáskával, különösebb tervek nélkül hostelekben szállt meg és kiélvezte a szabadságot. A premier után tudta, hogy nem akar Argentinában maradni. Akkor még nem járt együtt Miltonnal, de már ismerkedtek egymással. Másfél évig csak Mexikóban volt (ott élt).
Milton 2012 óta vándorolt, Argentinából vonattal indult el és szép lassan eljutott Mexikóba. Rochi Mexikóban ismerte őt meg és közösen utaztak Mexikón belül. Közösen énekeltek, amikor megismerkedtek, akkor Milton éppen duettezett egy lánnyal, akinek az volt az utolsó fellépése. Ő mutatta be őket egymásnak, hogy miért nem kezdenek el közösen énekelni. "Mondtam neki, hogy 'Buenos Airesben énekeltem, ha van kedved velem énekelni...'""Oké, oké, meghallgatlak és utána eldöntöm... válaszolta"
Az Argentinába való visszaköltözésről: Rengeteget beszéltek arról, hogy milyen jó lenne fiatalon szülökké válni. Rengeteg ismerősük volt, akik családostul utaztak és zenéltek. "Gondoltuk megpróbálkozunk a gyerek-nemzéssel és hát, szinte elsőre összejött a dolog..." Közösen döntöttünk úgy, hogy hazaköltözünk, hiányzott a család és a fix otthon. "Valóban boldog vagyok az életemmel."
Az album is ennek az egész folyamatnak a gyümölcse. A dalok egyrészét még Mexikóban irták, de már Argentinában dolgozták ki a végleges verziót, kicsivel Lupe születése után. Lupe-nak is van egy saját dala, de az nem szerepel a lemezen. A lemez az életről és az utazásról beszél.
A Casi Angeles, TA-s rajongók még mindig követik Rochit, sőt Miltont is "befogadták a családba".
A végére pedig még egy anekdota arról, hogy amikor Rochi elkezdett a Casi-ban dolgozni, akkor Cris Morena külön szólt neki, hogy a San Isidro-i akcentust igyekezzen maga mögött hagyni és átvenni a karaktere akcentusát. Valeria, egy igazi lázadó volt és sokkal csúnyábban kellett volna beszélnie...
Comments