Csak, hogy valami lightosabbról is irjak. Gondoltam elhozom nektek Lu verzióját arról, hogy hogyan is ismerkedett meg Michael Buble-val. Aki szereti és vagy ismeri Michael-t valószinűleg már belefutott olyan interjúba, ahol a feleségével való megismerkedéséről mesél. Gondoltam, hogy begépelem (gyorsan) a felesége verzióját is...
1) Luisana verziója - 2014-es Videó (az interjú több, mint 14 perc, de érdemes megnézni, 8.50-ig forditottam le csak)
Martin Seefeld: - Nagyon fiatalon házasodtál meg. 25 évesen mentél férjhez.
Lu Lopilato: - Huszon...négy évesen mentem férjhez.
MS: - 24 évesen, nagyon fiatalon házasodtál, ami össze is cseng az élettörténeteddel és a családiassággal, amivel rendelkezel. Hogy történt? Hogy ismerkedtél meg Michael-lel? Mi játszodott le?
Lu: - Mint már emlitettem neked, találkoztam azzal az emberrel, aki megérti a közelségemet... vagy beteges (ragaszkodásomat) a családomhoz. (röhögés)
MS: - Mindenki el akart téged szedni tőlük, ő meg jött és azt mondta, hogy maradj csak. Nem gond...
Lu: - Pontosan. Ő pont olyan, mint én. Vagyis nagyon hasonlónak látom magamhoz. Mármint a saját családjával...
MS: - Itt (Argentinában) ismerted meg őt?
Lu: - Igen, itt. A saját családjával ő is nagyon szoros kapcsolatot ápol, ahogy az anyjával és a tesóival bánik... Volt egy pont, amikor néztem és rájöttem arra, hogy ő olyas valaki, aki megérti milyen egy család.
MS: - Te már beszéltél valamennyire angolul a filmeknek köszönhetően?
LU: - Nem beszéltem angolul.
MS: - Kicsit sem?
LU: - Nem, semmennyit sem.
MS: - Tényleg nem beszéltél angolul?
Lu: - Gimiben tanultam kicsit.
MS: - Ő nem beszélt semmi spanyolt?
Lu: - Ő nem beszélt spanyolul, ahogy én sem és hát igy ismer...
MS: - Te azért beszéltél spanyolul...
Lu: - Az angolra gondoltam...
Ms: - Te nem beszéltél angolul
LU: - Úgy ismerkedtünk meg... Elmentem az egyik koncertjére, mert akkoriban szaxofonoztam... S a szaxofon tanárom mindig az ő dalait gyakoroltatta velem. Az arcát nem ismertem, csak a hangját és egy nap elmentem egy zeneboltba pár cd-t akartam venni, amikor meghallottam az egyik dalt, amit a tanárom mindig feladott, hogy tanuljam meg. S mondom az eladónak: "Szaxofonozom és mindig az ő számait kell eljátszanom. Van még tőle lemezed?" "Igen, van 2 vagy 3 lemezem tőle" - válaszolta. Akkoriban csak annyi jelent még csak meg. "Vedd meg őket, nem tudod mennyire zseniálisak" mondta nekem; én meg megvettem mind a hármat. De nem tartottam vonzónak, hiszen elképzelhetetlen lett volna.
MS: - Értem én. Másrészről fel se merült benned, hogy ilyen szemmel tekints rá. A lemezt azért vetted meg, mert művészként nagyra becsülted.
Lu: - Pontosan. Nem volt semmi "Oh, nézd..." Egy nap elmentem a fodrászhoz és megláttam egy régebbi újságot, ami azt irta, hogy Michael Buble Argentinában fog koncertet adni. Megkérdeztem a fodrászt: "Ez az újság nagyon régi?" Mondta, nézzem meg a dátumot. Igy tettem, két héttel azelőtti szám volt. Kideritettem, hogy hol lesz a koncert, a Gran Rexben volt. S vettem két jegyet, magamnak és a nővéremnek. S vettem... Nem voltak sorok, 1, 2, 3, 4 és társai... Egy és 10 között nincsen sorszám. Úgy, hogy mivel már dolgoztam korábban a Gran Rexben tudtam, hogy egy adag belépőt visszatartanak, hogy több jegy jusson a... például rokonoknak.
MS: - Igen, igen.
Lu: - Nem a rokonoknak, de a hirességeknek, barátoknak.
MS: - Igen.
Lu: - Úgy, hogy felhivtam a szinházat és mondtam nekik: "Légyszi, nagyon tetszik a zenéje... Ha két jegyet félretesztek, kifizetem őket". Félretettek nekem két jegyet és ki is fizettem őket. A hetes sorba szóltak.
MS: - Ügyes. Lecsaptál rá.
Lu: - Fizettem is érte... Mindig mondom, hogy sokat fizettem azért, hogy láthassam őt. Mindig hozzáteszem. 1000 pesót fizettem.
MS: - Csak, hogy tudja, hogy te is hozzájárultál a fizetéséhez.
Lu: - 500at a tesóm fizetett, 500at pedig én. Szóval drága volt, borsos...
MS: - Iszonyat drága... Végülis neked mindig is jók voltak a megérzéseid. "Az az 500 még meg fog térülni..."
Lu: - S ennyi. Véget ért a koncert. Elmentem a reptérre... Mármint a parkolóban az autóhoz tartottam. Ő azt állitja, hogy látott engem a turnébuszból kinézve. Ő éppen a nagyapjával beszélt, legalábbis ezt állitja. Soha nem fogjuk megtudni, hogy mi a pontos igazság. De ő váltig állitja, hogy ez igy történt.
MS: - Higyjünk neki.
Lu: - Én hiszek neki. Mondta a nagyapjának: "Nézd, milyen csinos ez a nő. Az életben többet nem fogom őt látni. Ezzel a nővel szeretnék megházasodni és az életben nem fogom többet látni." S elmentek a kisbusszal a hotelbe.
MS: - Ezt ő maga mondta neked?
Lu: - Ezt a nagypapa mesélte. A nagypapa is azt állitja, hogy ez igy történt. Hinnem kell nekik.
MS: - De attól még lehet hazugság. Csak azért, mert ő a nagypapa még nem lehet mindenben igaza.
Lu: - Tehát ez történt. Utána jött valaki, egy srác a WarnerBrothers-től, aki Michael-nek dolgozott, ő intézte a turnéját. S megkérdezte tőlem, hogy szeretnék-e közös fotót?Mondtam neki, hogy "nem, ne vigyen el a hotelbe. Ugyan már..."
MS: - Menjenek a fanok...
LU: - Nem is azért. Elmegyek a hotelbe lefotóznak aztán olvashatom, hogy "ott töltöttem az éjszakát..."
MS: - Igaz, igaz. Mindenfélét összeirnak a sajtóban.
LU: - Anyám kicsinálna.
Ms: - Még szép, hogy.
LU: - Ők az elsők, akikre gondoltam: a szüleimre, hogy kicsinálnak... A nővérem mondta, hogy "ne már, csak egy fotóról lenne szó." S pont ott volt Rodrigo Guirao is, akivel épp egy sorozatban [szerkesztő: Attraction x4] dolgoztunk. S mondta, hogy "menjünk el közösen, fotózkodjunk vele..." Végül hármasban mentünk el, hiszen ő is ott volt, illetve igy legalább egy férfi társaságában mentünk el és nem a tesómmal kettesben. S amikor meglátott... Éppen fotózkodott a rajongókkal a koncert után... Amikor meglátott, akkor épp egy csoport emberrel fotozkodott, akik a hotelben szálltak meg. Amikor meglátott addigra már véget ért a fotozkodásra szánt idő, és több fotót már nem akart volna, de ahogy meglátott engem: "Nem, nem engedd át őket" mondta a (biztonságiaknak), de hogy "menjenek át a másik helyiségbe." Volt egy szoba, ahol vacsorát szolgáltak fel a koncert után a zenészeknek...
MS: - Igen, igen, hogy életben maradhassanak...
LU: - "Engedd át őket, hogy ehessenek valamit" - mondta.
MS: - Igen, igen.
LU: - Úgy, hogy bementünk. "Később majd fotozkodunk" mondta. Ott volt a nagyapja, a bácsikája, az összes zenész... Leültem a terem egyik végébe, ő pedig a másikba és egy szót se szóltunk egymáshoz. Az nap szó szerint egy szót se szóltam.
MS: - Hihetetlen egy történet.
LU: - S jóval később, amikor már indulni készültem, már késő volt és ... Akkor megkért valakit, hogy forditson neki: "El foglak venni téged" mondta nekem. A forditóval megüzente, hogy "Ilyen még soha nem történt vele. Hogy már tucatnyi nővel volt együtt, de ilyet, mint vele még soha nem tapasztaltam, amikor megláttam." Én meg mondtam a forditónak, hogy mondja meg neki, hogy "mindenki engem szeretne elvenni. Hogy mindig ugyanaz..."
MS: - Értitek már, hogy miért szeretem annyira?
LU: - "Bárkivel is találkozom, mindenki el akar venni."
MS: - Ne idegesits...
LU: - Pontosan. Ő meg elkezdett nevetni. Azt hitte, viccelek. Pedig komolyan gondoltam. S ennyi. Elmentem, soha többet nem láttam. Egy nap érkezik egy email: Michael Buble-tól. Emlékszem, hogy feliratkoztam a rajongói oldalára, hogy értesüljek az új zenéiről, koncertekről, amikor szaxofonoztam. S egyik nap küld nekem egy üzenetet: Ekkor és ekkor Argentinában leszek, csak azért jövök, hogy veled és a családoddal megismerkedjek. Péntektől vasárnapig maradt.
MS: - Rámenős.
LU: - S ennyi. Elmentem érte a hotelbe pénteken. Az első este rögtön elvittem anyuékhoz vacsorára. Az egész családom ott volt. S ő teljesen ki volt öltözve: öltöny, nyakkendő... Én meg farmerben és sportcipőben mentem el érte a hotelbe. Amikor megláttam, azt mondta, hogy "A sarkon vagyok". Nem ismertem meg, mert azt hittem, hogy sokkal lazábban lesz felöltözve. Lakkcipőben volt és öltönyben, mint aki koncertre készül. Sejtheted milyen volt... Hazavittem magunkhoz. Anyának és apának sejtése se volt arról, hogy ki is ő, de azért... Anya felvette a legjobb ruháját, apa is a legjobb... Előadták, mintha több lenne... Mintha lakájunk is lenne. Csak viccelek. Hogyan tegyünk úgy, mintha...
MS: - Hogyan viselkedjetek...
LU: - Apa úgy tett, mintha lakáj lenne...
LU: - S velünk evett. Áh, még akkor este mindenkinek autogrammot adott, illetve videókat készitett: "Nézzétek, itt vagyok a feleségem családjával." Ezek a videók még mind meg vannak. Én meg anya meg összenéztünk; mind furcsán néztünk. Nem tudtuk, mi fog történni. Lesz-e esküvő vagy sem...
MS: - Ez csak természetes.. Hiszen még alig beszéltetek pár szót egymással.
LU: - Pontosan, akkor még egy szót se váltottunk egymással. Egy forditó is volt velünk aznap este.
MS: - S itt indult minden...
LU: - Véget ért a vacsora. Felállt, elkezdett mosogatni, mintha otthon lenne. Mintha, nem is tudom, mintha hozzánk tartozott volna...
MS: - Mindenben passzolt.
LU: - S innen indult az egész...
2) Michael beszél a megismerkedésükről (Jóval rövidebben, mint a felesége)
3) Rodrigo Guirao, avagy az argentin Brad Pitt - Michael szerint...